A jázminbokrunk sorra elfehérlett,
A rétek is – lásd – más köntöst cseréltek.
Ülünk a kertben, lenn a kőpadon;
Felénk ködölget Tihany s Badacsony.
A Kisfaludy-korból szépanyánk
Virágos lelke áldást szór ma ránk.
Nem hallod? Kürt szól! Én már szinte látom,
Füredre mennek Pestről delizsáncon…
Levenduláink mind virítanak,
Öreg diófánk szárnyai alatt.
A régi korból álmok fogatán
Egy lányka jön; a szépanyánk talán,
Termete nádszál, a mosolya szűzi,
S a levendulát bokrétába fűzi…
Forrás: Új Idők XLIII.
évf. 41. szám, Bp., 1937. okt. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése