Zeng-bong a húsvéti harang,
s mint millió fehér galamb,
újjongva röppen szét a hang
elűzni gondot, bánatot:
- Feltámadott! Feltámadott!
Tavaszi szél repes, dalol,
fű kacag az avar alól,
fa a fának, völgynek a hegy
adja tovább a szózatot:
- Feltámadott! Feltámadott!
Feslő levél erről susog
s kicsiny és nagy legátusok
viszik a nagy hírt szerteszét:
nem marad sírban a halott!
- Feltámadott! Feltámadott!
Ne sírj özvegy, árva, ne sírj,
nincs örökre zárva a sír
ölelheted még boldogan,
ki egyidőre elhagyott!
- Feltámadott! Feltámadott!
Ne sírjatok, édesanyák,
a síron túl egy új világ
öröme árad, örökké
és semmi meg nem rothad ott!
- Feltámadott! Feltámadott!
Ujjongj béna, szegény, beteg,
virulni fog még életed,
gazdag leszel, ép és erős,
jövőd Krisztusra bízhatod:
- Feltámadott! Feltámadott!
Halld meg te is, szegény magyar:
gyalázat éje nem takar.
Higyj annak, Ki örökre él,
s felkél még fényes, szép napod!
- Feltámadott! Feltámadott!
Húsvéti hit, lobogj, lobogj,
s minden szívet egy hitbe fogj,
ez a szegény beteg világ
hadd higgye már e szózatot:
- Feltámadott! Feltámadott!
Ujjongj szívem! Dalolj remény!
Él Krisztus, s benne éleké n,
nem ijeszt halál és pokol,
porrá lesz bár szívünk, agyunk,
- Feltámadunk! Feltámadunk!
Forrás: Új Idők XLVII.
évf. 15. sz. Bp., 1941. – Húsvét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése