Ha ifjú, szép, ha rút, ha vén,
ha dúsan gazdag vagy szegény,
ha jó, ha rossz, ha bölcs, ha szent:
az élő mind bilincsbe-vert.
Bilincsbe-vert a gondolat,
pórázon fut, ha elszalad,
s a terv, a tett, ha szárnyra kél,
bilincse van: a földi tér.
Bilincse van, súlyos arany,
a szívednek, ha nyitva van,
s ha magadra vagy, egyedül,
kedvedre vasbilincs feszül.
Bilincse van – eltűnik bár –
a multnak is, mert visszajár,
a jelenhez száz bilincs köt,
s bilincs csörög jövőd fölött.
Van, akinek nincs rá gondja,
van, aki görnyedve hordja,
s azé mindig minden bánat,
ki bilincse önmagának.
Forrás: Új Idők XLVIII.
évf. 50. sz. Bp., 1942. dec. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése