Így élek én és így vigasztalódom
avult és rég felejtett bánaton,
s azúros fények őszi félhomályán
holt könnyeimnek árján álmodom.
Emlékem ott jár, hol a kék s ezüstös
hullámokon ezüstös ég lebeg,
s bús szenvedélyek régi délibábját
nézem a kék, álmos mélység felett.
A jó remény felettem itt az estben
mint csillagtűz, mint égi fény lebeg,
míg lassanként fellángol holt szívemben,
s ragyogni kezd, mint gyúló mécsesek.
Bolgárból fordította:
Dimo Boikliev
Forrás: Új Idők XLIII.
évf. 49. szám, Bp., 1937. dec. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése