A
magyarság egyik legszomorúbb, de egyben legtanulságosabb és talán
legromantikusabb időszaka: a negyvennyolcas forradalom utáni elnyomatás
korszaka. Hogyan kelt új életre a magyar lélek, elsősorban az ifjúságnál,
milyen lelkesen szolgálták az ország ügyét városi és falusi kis házakban az
anyák és leányok is a férfiak mellett: van-e ennél szebb és időszerűbb
olvasmány a magyar ifjúság számára?
emellett
meglehetősen kiaknázatlan terület ez. Külsőségeiben eleget lefestették már
többé-kevésbé sikerült ifjúsági iratokban, de a mélyebb kérdéseket, a magyar
lelkiséget érintő benső területet alig-alig vázolta valaki is, különösen a
magyar leányifjúság előtt.
Benedek
Elek lelkét fogta meg ez a korszak és ennek a korszaknak alakjairól jegyzeteket
kezdett készíteni. Ő maga már nem írhatta meg a regényt. De fia, Benedek
Marcell, megtalálta a jegyzeteket s félig ezeknek alapján, félig kegyeletes
megérzéssel felépítette a meghatóan szép mesét: egy leány történetét, aki
magyar kíván lenni és a magyarságot kívánja szolgálni egész életével.
Ezt
a megindítóan szép történetet minden magyar leánynak és minden magyar anyának
el kellene olvasnia. Lelkesítésül, okulásul, vigasztalásul, példaadásul.
A
regény kitűnő korfestése, közvetlen, csalhatatlan írói ösztönnel megérzett
korszerű hangja, melyben még véletlenül sem akad semmi zökkenő, általános írói
szempontból is kitűnő helyet biztosít számára. És ez külön is örvendetes jelenség:
kevés az olyan ifjúsági könyv, mely értékes irodalom amellett, hogy sem
felfogásában, sem megírásában nincs benne semmi, ami pedagógiai szempontból
kifogásolni való.
Nagy
örömmel üdvözli minden nevelő és minden szülő ezt a szép könyvet. És örömmel
üdvözlik az írótársak is, akik szívükön viselik a magyar ifjúság könyvszomjának
és a magyar ifjúsági irodalomnak kérdéseit.
K. R. L.
Forrás: Új Idők XLVIII.
évf. 50. sz. Bp., 1942. dec. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése