Áhítatos öregasszony - Zsolnay Júlia festménye (1856-1950)
Amikor én fehérhajú
öregasszonyt látok,
Aki szelíd két szeméből
hinti a jóságot.
Szívem mélyén felszakad
a könnyeknek forrása.
Úgy nézek rá, mint
valaha az édesanyámra,
Az édesanyámra.
Fehérhajú édesanyám, de
messze vagy tőlem.
Vadvirágos sírhant alatt
kint a temetőben.
Árva vagyok, árvább
lennék, koldus lelkű régen,
Ha egy csillag nem
vigyázna rám a magas égen.
Fent a magas égen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése