Bronzból, ezüstből, aranyból verve
Fura kis fürge jószág,
Kacér pengéssel ide-oda pergő
Csiklandozó bolondság.
Belőle néz ránk a kenyér, a hús,
A bor, a ruha, kőszén,
Fényt és illatot szép szeme dobál,
Villanyra tőle gyul ki a homály,
Ő úsztat át a szerelem, a mámor
Ölelgető gőzén.
Felültet röpke gyorsvonatokra.
És visz világot látni.
Gömbölyü karján sétálnak elébünk
A föld minden csudái.
Az erős London, a kecses Páris,
Az állit páncél Berlin,
Róma dús szobra, képe, kék ege
Felénk kúszik, csak pénzt dobjunk bele,
Csak igy szól hozzánk az uj szépségeknek
Mézes-szavu nyelvin.
jaj, de ha z ő üde szép arca
Elkerüli a házunk?
Sebaj! csikorgó veszett télen is majd
- Bor – meztéláb bokázunk.
Minek ruha a pénztelen urnak,
Hisz pucér minden féreg!
A szerelem, bor tüzes mámora
Ne boruljon az agyára soha,
Vigadjon, ha egy falat hust süthet
Ünnepi csemegének!
Lomha túzokként gubbasszon otthon,
Kinek nincs bő ezüstje,
Bámuljon álmot űzve, piperézve
Az olcsó pipafüstbe.
Szurja ki lelke széplátó szemét,
Ha uj földek felé néz,
Nyugtalan szivét jól vesszőzze meg,
Ha friss szépségek lázáért remeg…
Te színes, szürke, bő és szegény élet
Áldása, átka: pénz, pénz!
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 9. sz. 1912. febr. 25.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése