Nincs elhagyatva e
világon,
Kinek még édesanyja van.
Ha messze űzi is a
sorsa,
Mégsem lehet
boldogtalan.
Míg vándorol hogyan
becézi
A réten lengő enyhe lég;
Hazulról száll, úgy érzi
szíve,
Hisz' anyja csókja benne
ég.
Sok bidres-bodros
bárányfelhő
Az ég boltjáról int,
nevet;
Épp mostan láttuk jó
anyádat
S üdvözletet küld itt
neked! -
Kíséri az erdő patakja
S hogy felvidítsa így
susog:
Kopott vén könyvvel ül
anyád most
S éretted épp imába fog.
S ha vándorolva dalra
gyújtott,
A dal titokban nem
marad,
Anyjának hírül
hazahordják
A nótás, fürge madarak.
A hírnökök csak egyre
szállnak,
Hozzák, viszik a
híreket.
Ki így jár-kél a
nagyvilágban;
Az elhagyatva nem lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése