"Szeresd a földet !
A föld jó, s nemes.
Semmi sincs ám, mit
méltóbban szeress !
Szüle elűzhet, testvér
rossz lehet,
Máshoz pártolhat hűtlen
kedvesed,
Lehet mindenki hozzád
mostoha,
Megcsalni csak a föld
nem fog soha!
Szeresd a földet ! Lásd,
bár kebelét
Durván sebezve hasítja
ekéd :
Nem esküszik ő bosszút
senkinek,
Sőt egy magért egy
kalásszal fizet,
S hogy elfelejtsd az
élet nyomorát :
Édes fürtökben adja fel
borát.
Szeresd a földet ! Mert
ő tégedet
Nemcsak itt fenn az
életben szeret,
De ha ölén már régen
szunnyadol,
S puszta emléked sincsen
már sehol :
Gondoskodik, hogy árva
sírodon
Legyen virág csak úgy,
mint egykoron
Szeresd a földet ! S a
mi föld tied,
Megválni attól ne legyen
szíved !
Ha nincsen földed, drága
pénzedért
Bármi bőségben, bármi
fényben élsz
Érezni itt sohasem
fogod,
Hogy neked is van biztos
otthonod.
Szeresd a földet ! ...
Önző vagy talán ?
Úgy kell szeretned még
csak igazán !
Hiszen te is csak por
vagy, semmi több,
Egy kis múlékony, mozgó
földi rög,
Kit ha a föld szerelme
elragad :
Akkor sem mást szeretsz,
csak te magad !"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése