Gyakran virrasztok egy-egy nehéz nap után
szobámban egyedül, alszik minden, csupán
az óra jár, a fényt az utcaláng behinti.
Honnan szálltok elő, kedves ábrándjaim ti?
A fehér függönyök mentén surran felém
pár tiszta látomás sugarak lépcsején
s könnyű csipkeruhát borít a hold reájuk.
Honnan szálltok elő, kedves álmodozások?
A csönd oly légies, oly könnyű, mennyei,
a szobám különös rejtelemmel teli,
s lelkemben nem marad már semmi szenvedés se.
Honnan szállhat elő ez az angyali béke?
A hajnal közeleg, itt az óra, mikor
remegünk a tünő árnyak titkaitól
s mikor az éjszaka csöndje oly mélyre mélyül,
hogy benne halk zenét hallok egy másik égbül.
ford.: Rónai György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése