Tanulónak, kiskoromban
Meglehetős szegény voltam.
Napról-napra csak úgy éltem:
Félig kegyelem-kenyéren,
Félig, sokszor szomjan, étlen.
Gazdag fiú ült mellettem,
Akit biz én irigyeltem.
Irigyeltem a módjáért,
Folt nélküli kabátjáért,
S a tanár sok jó szaváért.
Hanem egyszer beszédközben,
Valahogyan reájöttem:
Hogy a rang és módos élet,
Nekem így nem kellenének,
- Hogy nincs anyja szegénykének!
És azontul énmellettem.
Ülhetett még selymesebben!
Én a foltos kabátomban:
Csak szépen haza gondoltam,
S százszorta gazdagabb voltam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése