Áldjon meg az Isten, hogy nem sajnáltátok
Fölvenni mára az ünneplő ruhátok!
Hogy legalább néha a közömbösségből
Még föl-fölriadtok...
S legalább ilyenkor eszetekbe jut még,
Hogy magyarok vagytok!
Óh, hazaszeretet, ki vagy te, mi vagy te?
Hogy néha milliók megváltója vagy te.
Hogy néha imádság, - életre, halálra
Hívó riadó vagy...
S másszor mint valami útszéli dologról
Úgy beszélünk rólad!
Óh, hazaszeretet... Csak hadd emlegetlek,
Úgy sem élsz már itt, csak az emlékezetnek.
Sivatag időben a magyar nép szívét
Elforgatták tőled...
Szép vagy, gyönyörű vagy! De mikor nem lehet
Megélni belőled!
Óh, hazaszeretet, pedig hejh nem régen,
De otthon is voltál ezen a vidéken.
Csodákat tettél itt, hogy az egész világ
Gyönyörködött benne...
Ma, elmondanunk is, a legtöbb embernek
Mese számba menne!
Petőfi dalában, Kossuth szózatában,
Te lobogtál akkor lelkünk viharában.
Szuronyaink hegyén, babonás hatalmú
Fénynyel te ragyogtál,
Az elesett hősök végső mosolygása
Te voltál, te voltál!..
Hát az örök édes anyai szerelmet,
Ki varázslottad át áldott kegyetlennek?
Özvegy menyasszonyok elhagyott szívében
Büszkén ki dobogtál?...
Magyar honszerelem! de nagy csodatévő
Hatalom is voltál!
Óh, ragyogó múltak édes, szép emléke,
Szállj be ma, s maradj szívünk közepébe!
Gyógyíts ki mi pártos magyar nyavalyánkból,
S tégy egygyé ez egyben:
Mi árva, mi édes, szép hazánk iránti
Örök szeretetben!
Magyarok, véreim, nem közülünk ment-e
Halálba egykor a Kossuth "regimentje"?!
Verje meg az Isten, veretlen se hagyja
A ki elfeledné:
Hogy minden magyarnak ott kell lenni, ha még
Egyszer "azt üzenné"!...
Áldjon meg az Isten, hogy nem sajnáltátok
Fölvenni mára az ünneplő ruhátok!
Hogy legalább néha a közömbösségből
Még föl-fölriadtok...
S legalább ilyenkor eszetekbe jut még,
Hogy magyarok vagytok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése