Anyám, ne félts a távol idegenben,
A te emléked őriz és vezet:
Egyedül járok, de mintha kezemben
Tartanám mindig védő szent kezed.
S ha este fáradtan szobámba térek,
És felzokog szívemben a magány,
A Te szelíd - bús beszédes arcképed
Olyan vigasztalóan tekint reám.
És minden este olyan áhítattal
Imádkozom e drága kép felett:
Forró könnyek közt olvasom el újra,
Századszor újra minden leveled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése