Elbeszélések, 1931. Minerva r.-t, Kolozsvár
Gyallay
Domokos nagy szolgálatot tesz Erdélyben a magyarság ügyének. Hogy Erdély
elnyomott magyar népe magyar marad, abban jelentős része van az ő néplapjának
és könyvsorozatának, melyeket fáradhatatlanul és kitűnően szerkeszt. A „Magyar Nép” könyvtárá-nak előttünk fekvő
immár 44. kötete magának a szerkesztőnek nyolc háborús elbeszélését
tartalmazza, melyeket a Napkelet olvasói jórészt ismernek.
Székelyeknek
viselt dolgairól szólnak, s mint a szerző saját harctéri élményei kedves
közvetlenséggel vannak elbeszélve. Gyallay kitűnő mesélő, aki az apró emberek
egyszerű élete folyásának látszólag jelentéktelen eseményeit vonzókká és
jelentősekké tudja tenni írásművészetének formáló erejével. ez a formáló erő
nemcsak történeteinek kerek kompozícióba való tömör összefogásában, hanem a
jellemrajz elevenségében, a lélekrajz bensőségében, a meleg, helyenkint pompás
humorú előadásában s a stílusnak székelyes zamatú, de azért minden erőltetett
és fitogtatott provincializmust mellőző, ragyogóan tiszta magyarságában is mutatkozik.
A
nyolc elbeszélés közül legkitűnőbb a Gergő
három győzelme, egy egyszerű lélek nemes felsőbbségének rajza, s az Aranybicsok, mely a „csudalátó” s a
falubeliek szerint félbolond Takó Kelemennek élettörténete. Kelemen bizony fura
dolgokat művel s nem úgy él, mint a józan átlagemberek szoktak, de szebben él,
mint ők s valahogyan mindig neki lesz igaza. A kis elbeszélésben mély
szimbolizmus van.
Azt
hisszük, hogy ezt a kis kötetet nemcsak Gyallay szűkebb hazájában, hanem
mindenütt gyönyörűséggel fogják olvasni.
Szinnyei Ferenc
(Forrás: Napkelet 9. évf. 10. sz. 1931. október 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése