- Drágám, mondtad. – Drágám, feleltem én.
- Hó hull, mondtad. És én: a tél kemény.
- Még hull, mondtad. –Még hull, válaszoltam.
- Jól van ez így, mondtad. És én: jól van.
Majd mondod: szeretlek. És én: még jobban…
- Elmult a nyár, mondod. – Már a falombban
sír az ősz, mondtam akkor. S egy napon
fülembe súgtad: szeretlek nagyon.
(Ősz volt és haldokolt a nap az égen.)
Én kértelek. mondd… mondd csak újra nékem…
Ford.: Végh György
Forrás: Vigilia V. évf. 1939. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése