Nótafa volt az én Anyám,
Dolgoskezű, dalosajkú,
Lába alatt bársonnyá vált
A friss szagú, puha sarjú.
Ringó teste, zsályavirág.
S csillagcsibés éjszakákon,
Ezer mese szállt szívére,
Mint szederre könnyű álom.
Májusfát, ha ékesített
Pántlikával, friss kaláccsal,
Tavaszt hintő lelke megtelt,
Mint a nagyrét vadvirággal.
Szerte szórta a fonóban
Dalait a boldogságról,
Míg a lenszál gombolyodott
Szép csendesen guzsalyáról.
Eperlombos kis kertjében,
Öntözgetett mosolyogva,
Mikor rám várt dalos lelkét
A lelkembe belefonta.
Felszentelte nótafává
Gyermekét, hogy álmodozzon
Épp úgy, mint ő s a szívéből
Ezer nóta virágozzon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése