Az én anyám a legszebb
asszony,
Tündéreknél százszorta
szebb,
Aranyhajuknál fehér haja
Csillogóbb és ezüstösebb.
Fényes szemüknél fáradt
szeme
Szelídebb s lágyabban,
néz rám.
Senki sem hasonlít
őhozzá!
A legszebb asszony az
anyám!
A keze áldott, sohse
fáradt.
S a válla ércből van
talán,
Hogy minden terhet
felvesz, elbír
És nem roskad le az
anyám!
Szerető szava soh'sem
fogy ki,
Mindent megért és
megbocsát,
Jóságos arca fénylőn
ragyog,
Ha régen várt és újra
lát.
Ó, hol fénylik még másik
arcon
Ily nyájas, meleg
ragyogás?
Ki így szeretne itt a
földön.
Nincs senki más... Nincs
senki más...
Az én anyám a legszebb
asszony,
Tündéreknél százszorta
szebb,
Nála nincs nekem senki
drágább,
Sem jobb, sem szebb, sem
kedvesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése