Jaj, ez a nincs…
Egy pici tincs
Mögött apád
Felhőszerü
Néma képe,
Mint átüti
Sugarát a
Régi derü
Őszi fénye.
Jaj, ez a nincs…
Kopott kilincs
Helye csak az
elégett ajtón,
Mit behavaz
A szó, az árva,
Lépj be, ha tudsz
A leszakadt
Világba.
Jaj, ez a nincs…
Már füstje sincs,
Már vére sincs,
Már csontja sincs,
De omlott falak
Csöndje alatt
Ott rekedt
A rettegés.
Jaj, ez a nincs…
De rajta, ints
Neki, ha tudsz fiú,
Öreg fiú.
Hiú fény
Az az értelemé
Szíved soha
Nem virradó
Éjjelén.
Forrás: Tiszatáj I. évf.
6-7. szám 1947. aug.-szept.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése