Fel, dicsérjük a nagy Istent,
Istenünknek zengni jó.
Énekünk legyen magasztos,
Tiszta, kedves, lángoló.
Mert felépül szozatára
Jeruzsalem romfala,
És a honfi számüzöttek
Visszatérnek általa.
Ő a tőrt kebelnek írja,
Enyhet ő sietve hoz:
Míg leverve, zuzva földig
Egyig elvesz a gonosz.
Számba vette csillagit mind,
És neven szólitja meg,
Bölcs, nagy ő, és a miket tesz,
Mind olly nagyszerű remek.
Dalt az urnak, lángoló dalt!
Hálaénekekre fel!
Mert a fellegek palástja
Szózatára terjed el.
Ad esőt a szomju földnek
A mezőknek kedvet ád;
A vad állatot kitartja,
S a holló sivó fiát.
A kik önmagokra büszkék
Kegyben nála nincsenek;
Csak kik őt szeretve áldva
Félik, ők a kedvesek.
Forrás: Őrangyal Pest, 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése