Elalszunk, de nem örökre,
Egykor dicsőn ébredünk!
Együtt leszünk szerettinkkel,
Boldog lesz uj reggelünk!
Kik alusznak tenger mélyén,
Kit zord puszta rejteget,
Kik pihennek völgyön bérczen:
Nyernek mind uj életet.
Ha látjuk, hogy drága kincsünk,
- Kit nagy gonddal ápolánk, -
El van szakítva keblünkről:
Kétségbeesés száll reánk.
Sirja körül gyötrő kintól,
Hull könnyeink zápora,
Érezzük, hogy kedvesünkkel
Öröm, remény, mind oda.
Elalszunk, de örökre nem
Nyel a néma sir gödre;
Áldott az Úr, ki a halál
Diadalmát megtörte!
Áldott az úr, hogy a sirból
Uj életbe viszen át,
A hol kiki feltalálja
Örök, boldog otthonát.
*-*
Elalszunk, de nem örökre,
Egykor dicsőn ébredünk!
Együtt leszünk szerettinkkel,
Boldog lesz uj reggelünk!
Forrás: Vasárnap – III.
évf. 25-26. sz. Felső-Bánya, 1882. márcz. 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése