Dél-Brazília
számunkra egészen különös világába vezet a könyv; a vérrel, könnyel, erőszakkal
szerzett földek országába, ahol az ököljog a törvény és ahol „aki bírja –
marja” elv alapján rendezik be az emberi életeket. Valóban a szenvedélyek
földje ez, félelmet nem ismerő pionírokkal, illetve brazil kifejezéssel élve
conquisdátorokkal és jaguncokkal, akik az 1900-as években, mint felbérelt
gyilkosok tették nevüket rettegetté. A kakaó-földekért folyó harc a regény
témája és mi, akik jóízűen fogyasztjuk ezt a valóban nagyszerű táplálékot,
megdöbbenve olvashatjuk, hogy milyen veszedelmes gyümölcs, mennyi ember vére
termékenyíti meg földjét az érte dúló harcokban. Szegény munkások és kalandorok
vágyainak netovábbja egy-egy kakaó-ültetvény megszerzése ott Dél-Amerikában,
ahol a pisztoly dönti el nemcsak egyes emberek, de városok életét is. A Badarok
és Horacio da Silveira kegyetlen harcát írja le Jorge Amado, egy nagy erdőért,
amelynek földje nagyszerűen alkalmas a kakaónövény termesztésére. Igen nagy
erővel jeleníti meg előttünk az író a kérlelhetetlen küzdelmet, a szörnyű
nappalokat és a végzetes éjszakákat, amikor szerelmek lobbannak fel, emberi
sorsok teljesülnek be, tragédiák születnek és a halál állandóan jelenlevő
szörnyű bizonyosság. Szenvedély irányítja az emberek életét, a szerelem is
inkább csak ebben merül ki.
A
szerelők élettel teltek, nagyszerűen megrajzolt alakok, kemények, brutálisak,
bátrak, még a nők is, például Don Ana. Horáció felesége, Eszter, mint egy finom
pasztellkép illeszkedik be a „véres” együttesbe. Damiao, a néger jaguncó
figurája mesteri. De mind, akik ott kavarognak előttünk színes
összevisszaságban, négerek, mulattok, spanyol hódítók, olasz munkások portréja,
tehetséges írót mutatnak. Egészben véve mérsékelt irodalmi értéke mellett, érdekfeszítő
olvasmány.
Ö. Z.
(Káldos-kiadás)
Forrás: Tiszatáj II.
évf. 4. sz. 1948. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése