2019. dec. 25.

Láng György (1908-1976): Szív és szaxofon (könyvismertetés)





Hogyan kanyarodott el a beethoveni zenétől a fiatal, tehetséges zeneakadémista a jazzig, hogyan kényszerítette az élet a másik partjára. Pálmay Gyulát, a nagyszerű zongoristát, a klasszikus zene imádóját, ezt mondja el a könyv néhány száz lapon keresztül. Közben megismerkedik a zeneakadémisták életével, vágyaival, a húszas és harmincas évek kegyetlen, riasztó pénztelenségével, amikor minden valamirevaló művészember külföldön tudott csak magának egzisztenciát teremteni. A kevésbé tehetségesek, vagy megalkuvók, csak a tánczenével érvényesültek. Igen sok, nagy reményekre jogosult fiatal magyar zenész-trió vagy duó járta akkoriban a világot és váltotta fel művészetét aprópénzre. Az itthon maradottak küzdöttek a szegénységgel, garasoskodtak és a művészet iránti rajongás lassan meghalt bennük is. A zeneakadémia pedig egyre ontotta a növendékeket. Ez húzódik meg az események mögött, mint szomorú háttér, mint fenyegető valóság és már szinte nem is fontos a sok apró esemény, kis magányügyek, egyéni tragédiák. Sajnos, semmi jót nem mondhatunk a továbbiakban e regényről. A mai időkben, amikor kiadóinknak alaposan meg kell gondolni, hogy milyen olvasmányokat adjanak haladó értelmiségünk és az egész magyar olvasótábor kezébe, szinte érthetetlen, hogy ez az írói kvalitást szinte teljesen nélkülöző könyv megjelenhetett. Vagy csupán a téma zavarosan-újszerű volta a döntő? Akkor viszont ne beszéljünk irodalomról.

ŐSZI ZOLTÁN 
(Athenaeum)
Forrás: Tiszatáj II. évf. 4. sz. 1948. április

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése