Ciklámenruhás volt a lány
mint otthon a mizdói völgy.
Ciklámen rúzs volt ajakán
s szemét úgy hordta, mint a tőrt,
- selyempillák közt rejtve volt
s hüvelyből vonta, mint acélt
s könnyű szúrással szívemen
kibuggyantott egy cseppnyi vért.
Kis melle tavaszi gyümölcs
s nem látom soha, soha tán,
pedig meghalnék érte én,
csak egyszer csókolná a szám!
(S ciklámen szín van biztosan
a melle édes bimbaján)
s enyésző őszi falevél
színe dereng fel rőt haján…
Forrás: Tiszatáj II.
évf. 4. sz. 1948. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése