- Szavalta 1905.
november 19-én Dr. JÁRMY JÓZSEF -
A Kárpátok mögül setét fellegtábor
Nyomul felénk, látom, a lengyel határból,
Ott talán már előbb kiontotta mérgét
S hogy tovább vonuljon, esdekelve kérték.
A magyar alföldre mutatja irányát,
S mindig ijesztőbben terjesztgeti szárnyát,
Már villáma villan, már haragja dördül,
Zúg, reszket a fenyves, koronája megdül.
Fenyegetni jön-e vagy megtörni minket?
Kopárrá tiporni áldott mezeinket?
Hogy ne teremjen a verítékes munka
Csüggesztő nyomornál egyebet számunkra.
Vagy csak figyelmeztet s majd azután tér meg,
Hogy minket az égből őrszemmel kisérnek
S tévedést, bűnt, mely a népet ostromolja,
Ott van aki látja,aki megtorolja?
Állj meg a Kárpáton, fellegtábor, állj meg!
A magyar alföldön ez egyszer ne szállj meg!
Lásd, nemzetem ott küzd végzetes átkával,
Súlyos jelenére gyászos
multja rávall.
Lásd, vihar nélkül is
mily viharban állunk,
Nyugalom és béke nem
lakik ma nálunk,
Sőt az élet mérgét
önmagunk keverjük,
Magunkat botorul önkezünkkel
verjük.
És ha ránk csakugyan
figyelsz a magasban
S ellenünk haragot
rejtegetsz magadban:
Táborod bennünket mindig
megtalál itt,
Csak most ne zúdítsd
ránk haragod villámit.
Forrás: Borsod megyei évkönyv 1905/6. évi évkönyve (Miskolc,
1906)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése