Megjöttek az őszi napok, ködösök,
de mégis mások, mint a tegnapi talmi:
előre dobbanunk mi, élet-pörösök –
jobban élni és emberül halni.
A század az én falumhoz ért el,
súlyosan lépnek, álmot hunyorogva
a fáradt testek, - de a puska éber;
mennek a sárban. Első offenzíva.
Ezek a léptek… Tőlük tanulunk
előre törő nagy akaratot:
szebb lesz a holnap, mint
tegnapunk
kislány, tűzz kabátomra csillagot.
Ford.: Gál László
Forrás: Tiszatáj II.
évf. 4. sz. 1948. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése