Azon az úton hányszor szállt átok
és éhes ima a nincskenyér miatt;
azon az úton most százrongyú kabátok,
mint szivárvány, égő nyári ég alatt.
Testvérek jönnek, a fájó sebeket
gyógyítani, aranyos piros magokkal –
nyisd ki a kamrát, az üreset,
s estére várj, Szandzsák. dalokkal.
Tizennyolc tonna van a hátukon,
de dallal a búza felszáll a hegyre,
virág nyílik a könnyes szembogaron –
és Hazánk a szívünkön dobog örökre…
Ford.: Gál László
Forrás: Tiszatáj II.
évf. 4. sz. 1948. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése