Örök, Mindenható!
Mit kérjek nem tudom;
Mi jó vagy rosz nekem
Én meg nem mondhatom.
Te azt jobban tudod
Miben fogyatkozom,
Kegyelmek kutfeje!
Tebenned megbizom.
Ki szűmet alkotád
Szeretni önjavam,
Te engem jobb szeretsz
Mint én saját magam.
Hozzád, kiált fiad:
Add meg kegyelmesen,
Mit kérni ő remeg,
És olly elégtelen.
Én kérni nem merek
Sem érdemlett csapást;
Sem irgalomkegyül
Megvígasztaltatás.
Trónodhoz járulék
Feltárni csak szivem;
Hogy lásd Te benne meg
Mit nem lát én szemem;
Sebezz vagy orvosolj,
Én áldom bölcs kezed;
Alázz akár emelj
Imádom akár emelj
Imádom szent neved.
Imádom, hallgatok, -
Feláldozom magam;
Kezedbe mindenem
Nyugodtan átadom.
Szivemnek bár mit adsz
Csak egy imája van;
„Akarni mit akarsz
Megváltozhattalan.”
Imára ajkim igy
Tanitsa szent szavad,
Szivem fohásziban
Imádkozz tenmagad.
Forrás: Őrangyal Pest, 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése