- Tanasije Miadenovity –
Szabadság-menüt zabált a halál már,
Azért ily rettegett, ilyen sötét a dal.
Árvábbak ők az éhező madárnál, -
Test testre hullva, szörnyű vérkazal.
Mellettük ott ül egy asszony didergőn,
Két gyermekét védőn borítja kaja,
Szél jajdul át a megrémült kiserdőn
S árnyával az est mind betakarja.
Csak testre test. S mind görcsökbe rohannak
A dermedt ujjak ím, a gyáva égre fel,
Ütemével az utolsó rohamnak
S távolról rekedt-ágyú énekel.
Lezajlottak a pergő, vad, gyors csaták.
Hullák: ember, lovak és néhány véres eb
Rút, szörnyű körképét kibontja rád
S az ember teste a legvéresebb.
Patak s harangok csengő hangja mozdul
És a hang alatt ezer pirosló seb ég,
Rőt keretét az ágyú dala ott, túl,
Bezárja, mint ők, a rab ketrecét.
Borulj le erdő! Patak, ne mozdítsd köved meg,
Csak lengesd színeid e feldúlt halmon át.
Tiszteljétek – kit gépágyúval lövetek -:
A jövő népnek minden bajnokát.
Ford.: Zeley Ferenc
Forrás: Tiszatáj II.
évf. 4. sz. 1948. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése