A kék szőlőhegy télre vár,
A fecske is megy délre már,
Búcsúdalát a szél viszi:
Dé-cse-nu-vi, dé-cse-nu-vi.
A nevedet kiáltom én,
A két karom kitárom én,
Mert bánat érintette meg
A szívemet, a szívemet.
Nemrég a föld még pompa volt,
Kezünk egymásba fonva volt,
Bolyongtunk az arany napon,
Szép angyalom, szép angyalom.
A földnek van sok lánya még,
Szemüknek van vad lángja még,
De szemeidnek mély egén
Kéklőbb a fény, kéklőbb a fény.
Voltál simító, drága kéz,
Gondserlegekbe’ sárga méz,
Szebb vagy, mint láng a csillagon.
Én csillagom, én csillagom.
Úgy várok rád, mióta, mondd,
És hull-hull a diófalomb.
A bércre száll a véres ősz,
Hát mért nem jössz, hát mért nem jössz?
Ford.: Zeley Ferenc
Forrás: Tiszatáj I. évf.
6-7. szám 1947. aug.-szept.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése