’Boldogságunk valál
Egyetlen magzatunk!
Korán bevégezéd
Élted: - s mi most
sirunk.
Fáj, játsznií már tudál,
De még könyörgni nem;
O mondd „tanítoúl
Angyalt adj Istenem.”
’Aztán rebegj imát,
Hőn kérjed Istened;
Ne hagyja sírni lent
Soká szüléidet.
Könyörgj kedves fiu!
Csinálj helyet nekünk,
Ha sirni nem birunk,
Örülni elmegyünk.’
Forrás: Őrangyal Pest, 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése