Fel, Sion dicsérd az Istent,
Áldjad őt Jeruzsalem!
Mert falad lön, mellyen át nem
Törhet bármi harczelem.
Ő szülöttidet megáldá
S réted, erdőd- s földelet;
Isten int, és meg van az míg
Elrepűl egy perczenet.
Ád havat, minő a gyapju,
Hint deret, mikint hamut,
Küld jeget, s ezek fagyának
Ellenállni majd ki tud?
Szól az úr: - s felolvad a fagy,
A szelíd lebelnek ínt,
S a patak s folyam cseregve,
S áradozva foly megint.
S a miért leghőbben áldjuk
Jehovát; - ő osztogat
Jákob Izrael fajának
Törvényt és parancsokat.
Forrás: Őrangyal Pest, 1844.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése