Ez
a könyv elsősorban a tartalma, a benne elmondott események miatt tarthat számot
érdeklődésre, mégsem volna értelme részletesebb tartalomismertetésnek.
Mindannyian átéltük a háború utolsó éveit, különböző szemszögből kritikát is
gyakorolunk fölötte, mégpedig igen kemény kritikát, s megszoktuk, hogy minden
bajért, szenvedésért elsősorban azokat az éveket, az akkori vezetők bűnös
elvakultságát s az egész fasiszta korszak embertelenségét tegyük felelőssé. A „Sötét ablakok” ezt a kort kelti életre,
azaz talán nem is a kort. Nincs itt szó korról, társadalomról, politikai,
gazdasági és társadalmi harcokról. Egyik hibájául éppen azt róhatnánk, hogy
nagyon is szűk világ az, amit ábrázol. Csak azt, ami a „sötét ablakok” mögött –
sárgacsillagos házak, védett telepek, gettók mögött történt. Még akkor is ezt a
nagyon is leszűkített világot látta és mutatja Szinnai Tivadar, amikor a
munkaszolgálatos zsidó táborok vándorlásaival kiszabadulhatna belőle. A sötét
ablakok mögött azonban emberke ezrei állnak, s ha az előbb hiánynak ítéltük a
szűk perspektívát, most meg kell mondanunk, hogy ezek az emberek viszont
csakugyan élnek a regényben. Szenvedéseik, mindig szűkebb térre szoruló
örömeik, reménytelen kétségbeesésük, s az ismét megújuló remények olyan élő,
valóságos szenvedések, örömök, kétségbeesések, amelyek a legnagyobb élmény
erejével hatnak!
A
családi élet melegét, egymáshoz való ragaszkodását mutatja be az együttélés
örömein s az erőszakos elszakítás mérhetetlen fájdalmain keresztül. – Bizonyára
lennének, akik azt mondanák rá, hogy propagandaírás a zsidók szenvedéseiről,
azonban éppen az mutatja az író művészi hitelét, hogy a csábító külső
körülmények ellenére sem esett ebbe a hibába. Nem propagandacéllal átgyúrt
világot, hanem élő, szenvedő életet ábrázol. A sárgacsillagos megalázottak,
leköpöttek, meghurcoltak, halálraítéltek itt nem tüntetnek megalázottságukkal,
szenvedésükkel. Nem hősökként álltak a borzalmas viharban, hanem a
borzalmasságok, az iszonyatok súlyától megrémült, megtört, kiutakat, menekülést
keresők tömegeként. Jók és önzők tülekedése a holnapért, a puszta
megmaradásért. Nincs ebben prédikáció igazságról, gyűlöletről, még csak a
nyilasok célzatos befeketítését sem érezzük. Az események, a helyzetek, a
fokozatos tömegnyomorba süllyedés, sőt az egymás közötti dühös marakodások is
alkalmasabbaknak bizonyultak a felelősség kérdésének érzékeltetésére. emberek
élnek, szenvednek ebben a regényben, s ha társadalmi vonatkozásaiban szűk világ
is, szűk problémakör is az, amit elénk varázsol, mégis úgy érezzük, igazi
regényt olvastunk.
SERES JÓZSEF
(Dante.)
Forrás: Tiszatáj II.
évf. 4. sz. 1948. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése