A
szerelmet, mint az élet egyik legmélyebb valóságát már igen sok költő
megénekelte jól, vagy kevésbé jól. Sokan elcsépelt mondatokon kívül semmit sem
tudtak róla mondani. De Kuprin, a neves orosz író és novellista a „Nagy, mély szerelmek”-ben
felejthetetlen élményt szerez olvasóinak erdőillatú, mély gyökeret verő igaz
szerelmek leírásával. Olyan mély és halálos nagy érzés, ami Aleszját és
szerelmét mindeneken túl összeköti, s aminek tanúi csak a csillagos ég, az
erdei fák, s a föld, mely minden időkben egyformán nyitja meg nagy szívét az
egymást szerető emberek előtt; a nagy szerelem, ami Zseltkornál
reménytelenségében halálban oldódik fel, a szenvedélyes szeretet, ami miatt
Szulamit orgyilkos kardjába dúl; időtlenek és végtelenek. Közben a mindennapi
élet apró titkait boncolgatja mesteri kézzel; gyönyörű leírások születnek tolla
nyomán az orosz tájakról. Hóval borított csendszagú erdők, színpompás tavaszok,
ferdekéményű matróz kocsmák, rozzant hegyi kunyhók elevenednek meg előttünk.
Kuprin stílusa zengő és színes, melynek nyelvünkre való hű tolmácsolását
Gellért Györgynek köszönhetjük.
B. K.
(Káldor-kiadás.)
Forrás: Tiszatáj II.
évf. 4. sz. 1948. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése