Ablak alatt
A pünkösdi rózsa,
Kezd egy kicsit
Fesleni bimbója:
Kék szemü lyány
Válogat belőle,
Koszorúnak
Holnap esküvőre.
Reménykedik
Egy kis méh az ágon:
Szép eladó,
Jaj, ne bántsd virágom!
Ezt az egyet
Magamnak kerestem,
Alig hasadt
Mikor eljegyeztem.
Felel a lyány:
Te bohó kis állat!
Lelsz te rózsát
Nem egyet, ha’ százat,
Holnap is nyit,
Holnap is eljössz te,
Csak ne kivánd
A mi legszebb közte.
Mond a kis méh:
Szőke szép hajadon,
Neked Isten
Hű szeretőt adjon!
Nem sok a mit
Kívánok tetőled:
Ne szakaszd le
Az én szeretőmet.
Felel a lyány:
Dehogy nem szakasztom!
Dehogy leszek
E ne’kűl meyasszony!
Koszorúmban
Ezt fonom előre,
Ugy vigyenek
Holnap esküvőre.
El se mondá,
Nyult a szép bimbóhoz,
Hogy letörje
A virágcsomóhoz.
A szegény méh
Rárepült kezére,
Csókot adni
Annak a fejére.
’Hess te gyilkos!”
Ne bocsáss fulánkot:
Leszakasztám,
Vigyed a virágod.’
„Szép menyasszony,
Már nekem mi haszna!
Koszorúdnak híja lesz mniatta.”
Koszorúdnak
Híja lesz miatta –
Ezt a kis méh
Keserűn mondhatta,
Mert a szive,
Hiába parányi,
Nagyon tudott
A virágért fájni.
S a leánynak,
Hiába kiáltott,
Szeme alá
Üti a fulánkot;
Szegény bogár
S maga haldokolva
Félreült, egy
Rozmarin-bokorra.
Szép menyasszony
Jajgat a sebével,
Esküvőre
Sem mehet szemével:
Hold fogyásig
Dagadt lőn a tája...
Az alatt meg
Elhagyá babája.
(Forrás: Riedl Frigyes: Arany János munkái - I. kötet, Kisebb költemények 1., - Franklin-Társulat Budapest, magyar irod. intézet és könyvnyomda 1902.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése