Édes Palim!
Ideje, hogy már firkantsak valamit neked. Pápista ünnep van, ilyenkor a titoknokság nem foglalja el időmet; a fejreuma is békén hagy, nem kell attól tartanom, hogy valami jeremiádot küldök a nyakadra.
Bolondságokat szeretnék írni, irodalmikat, melyeknek híre még nem juthatott el a te állomásodra. Hát hol is kezdjem?
Ferenczi Zoltán székfoglaló értekezését olvasta föl az Akadémia ülésén. (Nyomtatásban is megjelent, talán szerezhetek számodra is egy példányt.) Petőfi és a szocializmus. Az ember azt hitte, hogy megírván három kötetes Petőfi életrajzát, most már túl lesz a Petőfi-épochán s Deák Ferenc, Csokonai életrajzai után sorra következnek Platón, Tasso, Shakespeare, Tompa Miska, meg talán az én szegény zúgó fejem is. Hát hiszen bizonnyal sorra kerülünk mindannyian s ha a te életrajzodat kicsi Palim, nem írja meg, azért csak magadra vess. A legnagyobb méltatlanság akkor esett rajta, amikor elírtad előle Vörösmarty életét. Denique visszatért Petőfihez s róla mint "a szocialistának tartott férfi"-ról értekezik.
Szinte szégyellem megvallani: de bizony abból a hadseregből, melyet Ferenczi a maga igazának megvédésére felvonultat, alig ismerek valakit. Táncsics Mihályról tudok egyet-mást, de már Leroux Péterről, Marx Károlyról, De Sacy Samuról, Babeuf-ről édes keveset. És éppen ezért csak így levélben négyszemközt mondom meg véleményemet. Tudod, hogy mit felelt a táncoló asztal Egresi Gábornak, mikor túlvilági dolgokért faggatta: "Te nagyon bölcs ember vagy, Gábor." Hát ilyen bölcs ember ez a mi Ferenczink. Vagy még ennél is bölcsebb. Fejébe vette, hogy ő bebizonyítja, hogy Petőfi nem volt szocialista és be is bizonyítja. Hogy nem volt olyan szocialista, mint teszem Bebel vagy Jaurčs. Hogy ő ezért ilyen meg olyan mártíromságot fog szenvedni, támadások, kifakadások fogják érni, de ő a iustus ac tenax nem kíván egyebet kideríteni az igazságnál. És látod Palim, ki is derítette. Senki széles e világon nem állította, hogy Petőfi a mai értelemben szocialista volt, ahogy mondani szokták: ortodox marxista, de Ferenczi fogadkozik, vitatkozik, idéz, bizonyít s bizonyítja, hogy Petőfi nem volt szocialista. "Te nagyon bölcs ember vagy, Zoltán." A népjogok védelmezője volt, azoknak a nagy átalakulásoknak harcosa, melyeknek talaján a mai szocializmus megvetette lábát. S hidd el nekem, Palim, midőn az a 10-15 000 ember Sándor szobra előtt a Marsellaise-t énekli, nem puszta fizikai erő, ami az ércet végig rezgeti. De az ilyen botfülű ember, mint Ferenczi, ezt nem hallja, csak bizonyít vaktában s
Az elásott kincset megleli a földbe' -
Legalább azt, amit maga elásatott.
Ne haragudj, édes pajtás, hogy ilyen körülményesen írok erről az értekezésről, bizony nem tenném, ha nem Petőfi volna a dologban. Csak látnád, hogy töri kerékbe azokat a verseket, melyeket bizonyítás végett elővonszol. Megállapítja azt is, hogy "a szabadság szó 151-szer, a szabad, szabadul szók 45-ször, együtt 196-szor találhatók műveiben, úgy hogy az ún. partikulákon kívül, a szerelem szót kivéve, mely csupán költeményeiben körülbelül 172-szer található, ezt a szót használja leggyakrabban s ezzel külsőleg is megmutatja, hogy ő valóban a szerelem és szabadság költője." Pali, Pali, te ilyen alapos sohasem voltál, te is olvastad Petőfit, olvastad Vörösmartyt, meg egyebeket, de megolvasni soha meg nem olvastad. Mit gondolsz azért a "körülbelül 172-szer" szóért nem kéne kicsit a körmire koppintani; elvégre neki pontosan kellene tudnia s nem "körülbelül".
De úgy-e már megelégelted? Még egy mondatát ideírom, nem ármányosságból, rosszakaratból, csak mert Ferenczi is bizonnyal ezt ítélné a legszebb mondatának. A megtisztelésről beszél, melyben a szocialisták Petőfit részesítik. "Ha ez a magyar népet lángoló szeretettel ölelő költőt illetné, ki eldobta nemességét, hogy a nemtelen népből kiemelkedő bajnok, érte küzdő, érte minden nemes áldozatra kész vezér legyen; ezt a hála, az emberi kebel ez égi virága kinyílásánál s egy az ő koránál mégis csak mindenben boldogabb jelen napsugarától való illatozásának tekintenők, mely a jobb emberiséghez tartozó kebelnek mindig gyönyört adó látvány."
Palikám, nagyon régen óhajtalak látni, de hogy ebben a percben, mikor ezt a mondatot olvasod, nem vagyok nálad, annak csak örülhetek. Amilyen desperátus ember vagy, bizonnyal úgy cselekednél velem, mint Luther az ördöggel.
Fogadd, édes Palim, hév ölelésemet, igaz barátod
Arany János
Közli: FENYŐ MIKSA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése