2011. dec. 4.

Négyesy László: XI. Arany - Élte vége. 1865-1882. Aristophenes, Őszikék, Balladák, Toldi szerelme

Az életet már megjártam.
Arany.


ARANY elnémult. Eltelt másfél év is, míg lassanként újra előszedte munkáját. 1867-en kiadta összegyűjtött költeményeit, fordított SHAKESPEARE-ből. Az alkotmányos élet visszaállítása, LÁSZLÓ fiának szép haladása jótékonyan hatott lelkére. Viszont azonban testi szenvedések bántották; 1869-től fogva több éven át a karlsbadi fürdőben keresett és talált enyhülést. 1871-tól 1874-ig lefordította Aristophanes vígjátékait oly nyelvi és technikai készséggel, akkora komikai erővel, hogy a halhatatlan görög komédia-költőnek ezt a fordítását bármely irodalom megirigyelhetné tőlünk; 1873-ban megírta a Bolond Istók II. énekét s lefordította BURNSnek Kóbor Tamását, 1874-től fogva pedig állandóan dolgozott a Toldi Szerelmén. És egyszerre szép őszi virágzásnak indult ARANY költészete. 1877-ben visszavonulva főtitkár hivatalától, a margitszigeti „tölgyek alatt" ontotta dalait, mint a szabad madár, s egy pár hó alatt annyi kisebb költeményt megírt, a mennyit azelőtt néha öt-tíz év alatt sem. Minő lelkesedés tört ki országszerte, mikor az új termésből a Kisfaludy-Társaság 1878-iki közgyűlésén bemutatták a Tetemre hivást! S minő ünnepi élmény volt mindannyiszor a közönségre nézve, mikor a „kapcsos könyvből" egy-egy ballada vagy más költemény nyilvánosságra került, míg 1879-ben Arany legnagyobb terjedelmű s a kiegyezés utáni magyar költészet legfőbb alkotása, a Toldi Szerelme is megjelent! Mámoros lelkesedés fogadta és ünnepelte a költeményt mindenütt, a minővel a költő azelőtt sem találkozott.

Az Őszikék ARANY visszafiatalodott lelkének bájos termékei. Nagy felindulások nem bántják, élményei, emlékei, kedvtelései, sejtelmei, a környezetében adódó benyomások csalják ki húrjaiból a lehiggadt szemlélődésnek, az élettel megszámolt lélek filozófiájának egy-egy játszi vagy melancholikus, legtöbbször humoros, de mindig tiszta hangját. Az Epilogusban életének boldogság-mérlegét állítja fel; a Vándor czipóban megható humorral örökíti meg ifjúkori szárnyaszegett vándorlását, haza; a Tamburás öreg úrban zenei kedvteléséről fest genre-képet; de vesz mintákat napi környezetéből is: az Öreg pinczérről, a Hírlap árulóról; A tölgyek alatt a saját költői csendélete; a Vásárban czímű költeményében alföldábrándja és honvágya szólal meg. A közdolgok alig ihletik; de Plevna hősi védelme, az orosz kudarcza lelkesedésre ragadja, s PETŐFI lantjára gondol. PETŐFI-re máskor is visszatér gondolata (Harmincz év múlva). Művészi reflexóinak is nem egy költői kifejezés adja (Aisthesis, Kozmopolita költészet). A közelgő vég képzete fel-felmerül lelkében, de nyugodtan veszi. Az elmulás mélabús, egyéni accordja fejezi be az Ének a pesti ligetről czímű eleven humoros nagyvárosi idilljét. A lélek halhatatlanságának kérdését is felveti, s lelke vallásos meggyőződésének friss és meleg költői ékesszólással ad kifejezést (Honnan és hová?). Ez is egy analogia CSOKONAI-val, de az ő költeménye már az új materialisztikus világnézetre is feleletet ad. A földi halhatatlanság is több költeményben szóba kerül; érzi, hogy nyomtalanul nem marad pályája, de úgy véli, hogy a hírnév utoljára egy rideg jellé, egy „Fuit"-tá szárad össze.

Ez őszi termésben van balladáinak - nyolc darabból álló - új sorozata is. A közéleti vonatkozás ezekből egészen eltünt, mind általános emberi édekűek s kivétel nélkül tragikusak (a régieknek alig fele volt az); pedig ekkori lirai költeményeinek hangulati átlaga vidámabb javakorabeli lirájáénál. Most több balladájának veszi tárgyát a népéletből (Tengeri hántás, Vörös Rébék, Népdal, Az ünneprontók), a modern nagyvárosi életből (Híd-avatás) és a társadalom napi krónikájából (de ezt is népi világításban: A képmutogató); csak kettő van a multba költve: Tetemre hivás, Éjféli párbaj. E balladák egyeznek a régi tragikus balladákkal a lélekrajz erejében. GYULAI tanúsága szerint ARANY-nak majdnem olyan érzéki erejű viziói voltak alakjairól, a minőket bennök rajzol. A balladák forrása inkább az egyéni alkotó szükséglet, mint a közszükséglet, melyet azonban eszthetikai irányban fényesen szolgáltak e balladák, nemcsak a lélekfestés erejével, hanem a kompoziczió, a hang, a nyelv- és versművészet új meg új meglepetéseivel. Ez új balladák mindegyikének ismét saját egyénisége van, s a költő művészi ihletébe beleolvad a tárgy hangulata, szinte hangja is. Még olyan játszva költött balladában is, minő a Népdal (Duna vizén lefelé úsz a ladik, A ladik) megvan ez az intenziv tárgyi hang. A ritmusban, a vers zenéjében mintegy a kóló üteme lüktet, melyen a ballada szerb hőse tánczol duhaj és véres kedvében. GYULAI szerint újabb költészetünkben kettőre lehetünk valóban büszkék: PETŐFI dalaira és ARANY balladáira, s ugyanő ARANY-t a világirodalom ballada-költői közt GOETHE mellé teszi.

A Toldi Szerelmében ARANY lángelméje elhárította az eléje tornyosúlt tárgyi nehézségeket s az epikai hitelt is megóvta. Cselekvényének mély érdeket adott a szerelem motivumával, a szenvedély harczával, tragikai válságával és megtisztulásával. A trilogia részei közt ennek alakjai állnak legtöbb vonatkozásban hozzánk, a korrajz és lélekrajz itt legelevenebb, a világítás legvalószerűbb, sőt ARANY-nak összes művei közt anyagában és hangjában legváltozatosabb, cselekvényében és személyzetében leggazdagabb műve ez. Tragikai összeütközésének kibékítő megoldása a mily ritka merész feladat, ép oly tapintatos művészettel felelt meg neki a költő. A nyelv plasztikájának, eredeti fordulatainak, a verselés zeneiségének új meg új szépségei ejtik bámulatban és gyönyörködtetik az olvasót. Mily gazdag, mily szép, mily édes és jellemző ez a mi magyar nyelvünk, a mint ARANY beszéli! A középső rész egész jelleme, a másik két részszel szemben, közös sajátságok ellenére is újra más. Ez romantikus eposz. Az egész trilogia a magyar lovagvilág eposza; lelki tartalma szerint pedig az ifjú-, a férfi- és az öregkor mélységes költői tükre.

ARANY utolsó éveit a dicsőség sugarai aranyozták be. Felesége, fia, menye, szépen fejlődő unokája, néhány jó barátja körében lelke harmoniát élvezett. Alkotó kedve sem hagyta el. Még 1881-ben rátette kezét a hun trilogiára is, megírt belőle két szép éneket. 'Azután beteg lettem". A törékeny test még egy ideig ellenállt, de egy veszedelmes őszi meghűlés következtében 1882 október 22-én a fényes szellem kilobbant.

S ez volt ARANY földi pályájának, utolsó nagy diadala után, utolsó megtörése.

(Forrás: Arany - Négyesy Lászlótól - A költő születésének százados évfordulója alkalmából a Kisfaludy-Társaság ajándéka a magyar tanulóifjúságnak - Bp., Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1917.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése