Egy régi levélen ezt írva találtam.
Arany.
De ezt a művét már Pesten írta meg, a hova 1860-ban meghívták, az önkényuralom alkonyán felélesztett Kisfaludy-Társaság igazgatójává. Új hatáskörében buzgón szolgálta az irodalmat és azáltal a megélénkült nemzeti közszellemet. A társaság működésének programot adott. Megindította és szervezte a társaság teljes SHAKESPEARE-fordítását, mely a magyar irodalom méltó büszkeségére szolgál. Ő maga SHAKESPEARE legművészibb nyelvű darabjának a Szentivánéji álom-nak (1863), legrejtélyesebb drámájának, a Hamlet-nek (1867), végül a János király históriájának congeniális fordításával vett részt a vállalatban. Ő mutatta be a Kisfaludy-Társaságnak és a hazai közönségnek MADÁCH Ember tragédiáját is. Az irodalmi élet irányítására is fontos tevékenységet fejtett ki. 1860 őszén megindította a Szépirodalmi Figyelő czímű eszthetikai, kritikai és szépirodalmi hetilapot, mely két évig állott fenn. 1868 elején új hetilapot alapított Koszorú czímmel s inkább szépirodalmi iránynyal; ez öt félévig állt fenn s 1865 közepén szünt meg. A két lap nagy tekintélynek örvendett, munkatársai közt az ország első íróit és kritikusait találjuk s bár nem volt nagy közönsége, irodalmunk fejlődésére kitünő hatással volt.
1865-ben az Akadémia titkárának választották meg, az elhunyt Szalay László helyébe. Ebben az állásában működött az 1870-es évek végéig, 1870-től fogva főtitkári czímmel, s végezte az Akadémia adminisztráczióját.
Hivatalos és szerkesztői teendője elég sok idejét lekötötte ugyan, s Pestre költözte után kisebb költeményt igen keveset írt; de az irodalmi foglalkozás felvillanyozta szellemét. Lapjába számos tanulmányt, irányczikket, bírálatot írt; azonkívül fordított SHAKESPEARE tündérjátékát, megírta Vojtina arc poetikáját s megalkotta a Buda halálát, ezzel el is nyerte az Akadémia 1864-iki Nádasdy-díját; megállapította hun eposzának végleges tervét, épúgy a Toldi Szerelmé-ét, s ennek kidolgozásához új erővel hozzáfogott. Alkotó kedve és ihlete visszatért, s arra készülődött, hogy hivataláról lemondva, Szalontára hazamegy, földet, házat vesz, befejezi megkezdett műveit s költői alkotásainak él, leánya közelében, a kit Szalontára adott férjhez.
És ekkor, a legszebb tervezgetések közben, mikor a Toldi Szerelméből már öt ének készen volt, ismét lesujtott a villám. JULISKA leánya, SZÉLL KÁLMÁN szalontai ref. lelkész neje, 1865 végén meghalt, az újszülött PIROSKÁ-t hagyva maga után. ARANY szíve össze volt zúzva
Ez volt a harmadik letörése. A harmadik intés. Szalonta felé elzárta a kilátást egy sírkő.
(Forrás: Arany - Négyesy Lászlótól - A költő születésének százados évfordulója alkalmából a Kisfaludy-Társaság ajándéka a magyar tanulóifjúságnak - Bp., Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1917.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése