„Muzsika szól, verbuválnak
Csapj fel, öcsém, katonának!”
Muzsika szól: dörög a’ menny,
Bömböl a’ szél nagy keményen,
Zimankó gyül a’ hazára:
Ébredjetek valahára.
Egy életünk egy halálunk:
A’ veszéllyel szembe szállunk!
Összeröffent rácz, cseh, német,
Hogy felfalja ezt a’ népet,
Ezt a’ népet, a’ kit itten
Ezer éve tart az isten.
Egy életünk egy halálunk:
A’ bitanggal sikra szállunk!
Ezer éve, nem ma-holnap,
Türjük itt, csak úgy lakónak,
És ehol még felülfordul!
Ki a’ házbul... a’ pitvarbul!
Egy életünk egy halálunk:
Jaj nekik, ha mi kiállunk!
Itt élődött, hízott rajtunk,
Mellé ült ha kitálaltunk,
Zsirunk ette, vérünk szopta,
Hogy testvérünk, azt hazudta.
Egy életünk egy halálunk:
A’ czudarral szembe szállunk!
Ős apánk jól földhöz verte,
De azt, látom, elfeledte;
Most megint feltürte ingét,
De mi vágjuk földhöz mindég.
Egy életünk egy halálunk:
Jaj nekik ha sikra szállunk.
Azt mondják: nincs m a g y a r haza.
Hohó! de nem addig van a;
Nem lesz magyar, az meglehet,
De titeket még eltemet.
Egy életünk egy halálunk:
Szép hazánkért kardra hányunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése