Kallódom, mint űzött állat.
Hol vagytok, fény, emberek?
Üldözők zúgnak mögöttem
és kiútra nem lelek.
Sötét erdő, komor tópart,
földre döntve szálfenyő.
Minden út elvágva innen.
Mindegy is már, bármi jő.
Mit követtem el, hogy érte
gonosztévő a nevem?
Az egész világ velem sír,
ha sírok szép földemen.
Szinte sírban, már de így is
hiszem, hogy jön még a kor -
győz a jó ügy, a gonoszság
és az aljasság lakol.
A hajtók gyűrűje szűkül,
s nem egyedül köröttem:
jobbkezem nincs többé vélem,
a barát, kit szerettem.
De torkomon hurokkal is
maradnék még örömmel,
legalább amíg jobbkezem
letörlené a könnyem.
(Ford.: Sulyok Vince)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése