Kavarog künn a hóvihar,
s már minden csillogó.
Az újságosbódé fehér,
s a néni csupa hó.
Nem véltük-e már sokszor úgy
az élet folyamán,
hogy ami titokként jön el,
a hó - csalás csupán.
Orgazda, megátalkodott, -
csipkésleplű, fehér,
hányszor nem indított haza
a város peremén.
Mindent fehér pehely borít,
a szemre hó tapad,
kapukon tapogatva tér
be egy-egy árnyalak.
Siet mindenki, fut, szalad -
s a tanulsága az,
hogy szívesen kendőz, aki
valamiben ludas.
(Ford.: Sulyok Vince)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése