Esőtől lágyak az utak.
Ablakon kopog a szél.
Gallyakról foszlányokat tép,
kopasz mind már és pucér.
Levelek hullnak a földre.
Temetésre megy a nép.
Nyolctárcsájú boronával
traktor izzad amodébb.
Feketén, mint őszi szántás,
száll a tóra a levél,
zajló vizén pici bárkák;
valamennyi útra kél.
Lassú eső hull szitálva.
A hideg erőre kap.
Mintha szégyen fedne mindent,
s az ősz - szégyen volna csak.
Mintha átkukat éreznék
levélhad, varjúsereg,
s a mindenfelől kavargó
korbácsos esők, szelek.
(Ford.: Sulyok Vince)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése