Négyesy László: VI. Arany - Jóka ördöge. A nagyidai czigányok

S oly küzdelemre, mely világcsoda,
Kétségb' esett kaczaj lőtt Nagy-Ida.
Arany

A tisztán népies hangot már csak ritkán alkalmazta hosszabb elbeszélésben, csak a hol maga a tárgy is egészen népi. Ilyen a Jóka ördöge czímű pórregéje 1851-ből, egy nemzetközi anekdota magyar változatának feldolgozása, egészséges népies humorral és a népnek humoros bemutatásával. Ilyen, félig már didaktikus, komoly elbeszélése is. Az első lopás 1853-ból, melyet lélekrajza tesz értékessé. A népies elemet különben kezdettől fogva szűknek érezte: ő és PETŐFI sokkal bővebben merítettek belőle mint mások, de elégnek ők sem tartották.

Ezzel a „parlagi múzsával" mondotta azonban el a történetét, 1850-51-ben. Ez a négyénekes komikus eposz a szabadságharcz utáni évek egyik legnevezetesebb költői alkotása. Az ismert anekdota van benne feldolgozva a czigány vérőrségről, mely ostoba hetvenkedésével a már futó ellenségnek elárulja a védelem gyöngéjét a puskapor elfogyását, s így az ostromlók kezébe juttatja a nem remélt győzelmet. ARANY komikai tehetsége tobzódik e tárgy kifestésében és előadásában a czigánytipusok rajzában, a vajdaválasztó gyűlésnek, a vajda szivárványos álmának leírásában az ostromló Puk vezérnek és csapattisztjeinek, az idegen katonai czopf és korlátolt gőg képviselőinek arczképeiben. De ez a magában is mesteri bohózat csak a felület, ez alatt egy másik rajz van: a szabadságharcz torzrajza. Allegoria ez a kaczagó költemény egy siratni való bukásról, a költő keserű humorának phantasmája a magyar nemzetnek sok nemes hibájáról a fellegvárépítésről a pártoskodásról, a szalmalánglelkesedésről, a meg nem lőtt madár koppasztásáról. Ezt a czigányfölötti érzést, ezt a szeretetből fakadó korholást még TOLDY FERENCZ sem vette észre, midőn bírálatában hibáztatta a költőt, hogy tehetségét ilyen alanti tárgyra pazarolta. Tisztán magyar a költeményben a conceptio és a humor. A fantasztikus torzrajzra Nagyidai czigányok ARISTOPHANES-nek; a komikai elemekben a debreczeni deákelmésségek és CSOKONAI szelleme kelnek új, elevenebb, fokozottabb életre. A forma a népies alexandrin, de már csak mintegy paródiakép alkalmazva. Most már úgyszólván parodizálja ARANY a maga régibb modorát, mint egykor parodizálta a hexameteres eposz hangját. CSOKONAI Dorottyája mellett legkitünőbb komikus eposzunk e mű, eszmei jelentőségénél fogva azt is meghaladja s az egyetemes irodalomban is párját ritkítja. A „parlagok múzsája" nem hagyta cserben.

(Forrás: Arany - Négyesy Lászlótól - A költő születésének százados évfordulója alkalmából a Kisfaludy-Társaság ajándéka a magyar tanulóifjúságnak - Bp., Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1917.)