2011. dec. 4.

Arany János: A varro leányok (1847.)

Első.
Lyányok, lyányok: lakodalom,
Oh, be sok szép népe vagyon!
Sok fehér ing: bő az ujja,
Libeg-lobog, ha szél fujja.

Második.
Sem hegedű, se czimbalom,
Be szomorú lakodalom!
Mintha orruk vére folyna –
Dehogy lennék menyasszonya!

Harmadik.
Jaj, ki vágyna menyasszonynak,
A kit harangszóval hozank!
Gyászos ének búb előtte:
Sirva mennek esketőre.

Negyedik.
Nem menyasszony, - vőlegény volt:
Hat legény hoz zöld koporsót,
Apja, anyja sír előtte,
Keserves a menyekzője.

Ötödik.
Apját, anyját jól ismerem:
Megmondanám, de nem merem,
Mert a szívünk megdöbbenne...
Egyikünké megrepedne.

Első.
Lyányok, lyányok, vegyetek fel
Fehér ruhát s jőjetek el
Ma csak halott-látni... holnap
Kivinni zöld koporsómat.*

*) Szokás az ifjan elhunytnak koporsóját zöld színre festeni, s halálát ezzel mintegy megszépitni. A halottvivők a kimultnak legény vagy leány társai, ünnepi öltözetben. A.J. jegyzete.

(Forrás: Riedl Frigyes: Arany János munkái - I. kötet, Kisebb költemények 1., - Franklin-Társulat Budapest, magyar irod. intézet és könyvnyomda 1902.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése