Elvonult vihar jószaga a légben.
Mint édenkertben, éled a világ.
Roppant lila fürtjeiket kitárják,
s illatoznak üdén az orgonák.
Élénk minden az időváltozástól.
A csurgón eső kotyog néha még,
de fénylőbb lesz mindegyre a magasság,
s a morc felhők közt fölkéklik az ég.
De még mindenhatóbb, midőn sarat, port
tisztít mindenről a művész keze.
Palettája színfoltjaitól szépül
s alakul élet, valóság, mese.
Félszázadomra az emlékezés, mint
távozó vihar, úgy vonul tova.
Gyámsága alól új évszázad indul:
a jövendő útjainak kora.
Új élet, utad nem megrendülések
egyengetik, s nem vad fordulatok,
hanem a fölgyúlt lelkek áradása,
kinyilatkoztatások, viharok.
(Ford.: Sulyok Vince)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése