Versenyben égtek hurjaim. - Arany
Én is alól bukám, midőn esél. - Arany
Most már egymás mellé került az új magyar költészet két fényes neve, a PETŐFI-é és az ARANY-é s a két fiatal költő egymással irodalmi szövetségben és baráti versenyben haladt azon az úton, hogy megírják a maguk egyénisége és a nemzet egyénisége szerint a magyarság legszebb énekeit s egyik a lira, a másik az epika eredeti magyar iránytá a művészet magas fokán kifejlessze.
ARANY-nak egy pár boldog, termékeny esztendeje volt, új tervekkel és sikerekkel. Megmaradt Szalontán, szerény, de biztos állásában; de belejött az irodalmi élet folyamába s megszokta a nyilvánosságot, melynek ösztönző és formáló hatásától eddig, egészen harminczéves koráig elzárva maradt. Kisebb költeményei fel-feltüntek a hirlapokban, mint A szegény jobbágy aktuális életképe, A rab gólya, ez a szívhez szóló és teljesen magyar színezésű jelképe mindazoknak, egyeseknek és népeknek, a kiknek le van vágva a szárnyuk, a Szőke Panni A tudós macskája czímű humoreszk, és az érzelmes Méh románcza. Feldolgozott egy népmesét: Rózsa és Ibolya, és egy népmondát: Szent László füve; amazt egy ideig stilusosabbnak tartotta a Toldi-nál; emez kétségtelenül a legszebb magyar legendák egyike, s már érzik benne a történeti levegő. Feldolgozta PETŐFI-vel és TOMPÁ-val költői versenyre kelve a Széchy Mária többször megénekelt történetét is. A Murány ostroma hosszabb a Toldi-nál, s bár jelentőségben nem éri azt el, de mutatja a költő törekvését egyrészt az elemző lélekrajzra, másrészt a hozzávaló költői nyelvre. A költő egy fokkal felsőbb nemű költői nyelvet akart a népiesnél, és az ő színmagyar költői dictióját az alexandrinban az előkelőbb társadalmi osztályok lelki életének részletező ábrázolására kívánta alkalmassá tenni. De elsőrendű epikai alkotás volt egy új Toldi-költemény, melyet 1847-ben kezdett a bajnok utolsó tettéről és haláláról s első kidolgozásában 1848-ban befejezte, úgy, hogy PETŐFI még olvasta; de a közönség elé kibővített alakban csak 1854-ben jutott a Toldi estéje.
Az 1848-iki izgalmak őt is felvillanyozták. Írt a nép számára egy sorozat buzdító költeményt és politikai czikket a „Népbarátja" cz. hetilapba, melynek szerkesztőtársául szerepelt. Forradalmi költészetének legnevezetesebb emlékei A rodostói temető czímű szép rhapszódia és a Rákócziné cz. népies színű ballada. De az ő szelíd, magába vonuló, tépelődő természetét az események ki is zökkentették kerékvágásából. Nem volt forradalmi költő. Egyéni lirájában már ekkor jelentkezni kezd az a modern meghasonlás, mely Petőfi lirájához képest ujabbszerű hangot jelez (Télben, Álom - aló). Hosszabb kompozicziókra nem jutott ideje. Egy költői elbeszélésnek csak az előhangját irta meg (Az alföld népéhez). Hozzákezdett egy harmadik Toldi-költeményhez is, a hős deléről (Daliás idők), de félbenhagyta. A mozgalmas napokban közigazgatási teendői egészen elfoglalták, egy ideig mint nemzetőr katonai szolgálatot is teljesített, 1849 tavaszán pedig PETŐFI rábeszélésére elfogadta a forradalmi kormánytól felajánlott fogalmazói állást s Debreczenbe, később Budára költözött.
Jött a nagy összeomlás. ARANY is a romok közé került. A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosott, majd hazatérhetett, de állását nem nyerhette vissza. S vége volt az irodalomnak is, az egész nemzeti ügygyel együtt. ARANY tollával sem kereshette kenyerét, családjával jövedelem nélkül állt a világban., És lesujtva, legmagasztosabb törekvéseitől elütve. Csak két éve, hogy hosszas várakozás után felragyogott rá a dicsőség napja s ismét beborúlt fölötte az ég. Az egész magyar ég. A bukás, az igazság, szabadság elvének gyászos bukása nem egy költőnk lelki életét egészen feldúlta: a VÖRÖSMARTY-ét, a BAJÁ-ét. ARANY finom, bonyolult lelki szervezetét is súlyosan megviselte a nemzet katasztrófája s a maga szerencsétlensége. Ő pedig PETŐFI-ben elvesztette lelkének kiegészítőjét jobb felét, költői géniuszának támasztékát is.
ARANY pályája másodszor törött meg.
Az ilyen megpróbáltatásokat a lélek sokára heveri ki. Az ARANY lelke alig.
(Forrás: Arany - Négyesy Lászlótól - A költő születésének százados évfordulója alkalmából a Kisfaludy-Társaság ajándéka a magyar tanulóifjúságnak - Bp., Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1917.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése