(Byron „Don Juan”-ja III. énekéből.)
1.
Szigethazám, szigethazám!
Hol Sappho égett s énekelt,
Hol terme harcz és bék műve, -
Delos megállt és Phoebus kelt!
Örök nyár hint még rá sugárt,
De, napján kűl, minden leszállt.
2.
Skios múzsája s TElosé*
A hőskoboz, szerelmi lant,
Más parton él hirben, nem itt;
A hang, szülőföldén kihalt,
Bár Eccho távolabb veti
Mint ősink „Boldog Szigeti”.**
3.
Néznek Marathonra a hegyek –
S Marathon a tengerre néz;
Ott álmodoztam egykor én,
Hogy még Göröghon szabad lész.
Mert, állva perzsa sir felett,
Nem hittem szolga létemet.
4.
Ült a király bérczhomlokon,
Mely néz le Salamis fölé!
Ezrével ottlenn a hajók,
Had, nemzet számra: - mind övé!
Megolvasá nap költekor –
De hol valának este, hol?
5.
Hol vannak ők? s hol vagy te is,
Hazám? Partod némán hever;
Nem zendül itt a hős koboz –
Nem dobban itt már hős kebel!
S lantod, az oly soká remek,
Ily kézre száll-e, mint ezek?
6.
Még valami – ha nincs babér –
Bár szolganép közt, lánczokon, -
Pirulni honfi módra, mint
E dalra most is homokom;
Mert, haj! mi itt költői bér?
Pir a népér’ – köny a honér’.
7.
Hát csak sirassuk jobb napunk?
S pirúljunk? – Haltak őseink.
Add vissza, föld, kebeledből
Spartai elhunyt hőseink!
A háromszázból hármat adj:
És Thermopylaenk ujra nagy!
8.
Mit? csend tovább? csend mindenütt?
Ah! nem; - a holtak hangja kél,
Mint távol omló zúgatag,
Felelvén: „egy kezdjen, ki él –
S megyünk, megyünk, vezessetek!”
Élőn kívül, nincs más siket.
9.
Mind hasztalan; verj másik húrt;
Kelyhedre tölts Samos borát!
Harczot török csordákra bizz,
Vért néked ontson a borág!
Hah! lám, alig hogy szólalál –
Mint érti sok vad bacchanál!
10.
Még dívik pyrrhi tánczotok,
De hol a pyrrhi harczirend?
Feledségbe e kettő közül
Mért a nemesbik leczke ment?
Kadmos betűje fenvagyon –
De rabnak szánta-e, vajon?
11.
Samos borával tölts kehelyt!
Kedvetlen e tárgy, hagyjuk ezt!
Az ihleté Anakreont,
Ki szolgált – de Polykratest –
Térdünk haszint’ akkor hajolt,
A zsarnok mégis honfi volt.
12.
Lám, Chersonéz’ tyrannja is
Szabadságnak hő bajnoka;
E tyrann Miltiades volt!
Oh! bár efféle zsarnoka
Volna a jelennek! Lánczai
Soká fognának oldani.
13.
Samos borával tölts kehelyt!
Bérczes Sulin, s a pargai
Parton, van még egy faj, minőt
szűltek a dórok anyjai;***
Enyém forró könyekben ég:
E kebleket rab szopja még!
16.
Tégy Sunium**** párkányira,
Hol senki, mint én, s a habok,
Hallgassuk egymást búgni, míg
Dallal, mint hattyu elhalok:
Hon nem hazám, mely lánczot hord –
Csapd földhöz a samosi bort!
*) Homeros. Anakreon
**) A hellen költők (...-jai). Valószínűen a Zöldhegy-foki vagy Kanári szigetek. (Moore jegyzete. Mások szerint oasisok Afrikában. Ford.)
***) Suli, Parga városok. Mindkettő Epirusban: amaz hegyen, ez a tenger mellett.
****) Legdélső hegy Afrikában
(Forrás: Riedl Frigyes: Arany János munkái - I. kötet, Kisebb költemények 1., - Franklin-Társulat Budapest, magyar irod. intézet és könyvnyomda 1902.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése