Üdv neked, isten! a ki lenézesz,
A kit uralnak béke, vihar,
Üdv neked égen, földön, igazság!
Mondja velem mind, a ki magyar. –
Üdv neked isten képe, királyom!
Üdv neked, oh szent, árva honom!
Téged a földnek nagy gyürüjébe
Drága kövül szánt gondolatom...
Nép! kit az ég e földre vezérlett,
Hajnalod itt van, nyiss neki lelket. –
Nézd meg a multat, mily szomorú, -
Nem terem ott, csak nemzeti bú...
Visszafut elmém, régi korodra,
Melyről a tettek nagy sora szól:
S nincs mit örülnöm: üldöze a sors
Távol Uralnak partjaitól,
S itt, hol a népek tengere zajlik,
Árja közé tett szikla gyanánt,
Hogy dühe zúgó ostromit álljad
S türj, ha viharnak mennyköve bánt.
Egy vala bünöd végzeted ellen; -
Törni akart ő, s élsz te erőben:
Megtagadá a
rénykoronát,
És te,
kezébőlelrabolád...
És lakolál. – A
százszoros inség
Lánczaival szirthez
kötözött,
Szived az önkény
klétfejü sasa
Tépte sok évek
kinja között...
Míg vagyonodban
dult idegen kéz,
Melynek imádtad
vasvesszejét:
Addig a fél hon
szolgaigában
Könynybe puhitá
porkenyerét.
Boldog a kor, mely
visszafizethet,
Mely kiszoritja,
zsarnok! a lelked;...
Boldog a kéz, mely
tigris helyett
Verdesi szirthez
kölykeidet.
Félre, keservek
mérges epéje!
Ég a szabadság
őrtüze már. –
Gyülj ide, testvér
a balidőkből!
Itt közös üdvünk
szent frigye vár.
Üdv a hazának, üdv
a királynak,
Míg az igazság
bajnoka ő, -
Népszerelemből esz
koronája,
Nem töri azt szét a
vas idő.
Üdv neked, oh hon,
béke körében,
S harczi dicsőség,
vész idejében;
Rád a világ
fél-gömbje figyel:
Légy a szabadság kardja ha kell...
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése