Nyugot felől jött egy sebes zarándok,
Meg nem nyugodva tart kelet felé,
Gyorsabban megy mint a folyók hulláma,
S a földet véges-végig járja bé.
Ismerlek téged, sokszor láttalak már,
Hír a te neved világ vándora!
Az örök utazástól van ruhádon
Egyszerre három világrész pora.
De ugy tetszik, hogy nagyon megváltoztál,
Mert eddig bús volt arczod és szavad;
De most öröm sugárzik szemeidből
S ünnepre vagyunk hiva általad.
Pihenj meg nálunk kissé gyors zarándok,
Völgy- s halmainkon jó nyugtod leszen.
Vagy menj magasba s ott közel az éghez
Állj meg a messzenéző bérczeken.
Kiálts el onnan! harsogó hangodból
Váljék egy harczra hivó ősi kürt,
Hangod hatalma rázza fel e népet,
Mely mind eddig gyáván rablánczot türt.
Fel fog ébredni. Nem késik meglátod –
És szavaidnak szép viszhangja lesz:
- Az összetépett lánczoknak csörgése
S ha kell, a hadzaj s szabad harczi nesz.
- Ti dús proféták a
nép szent ügyében!
Hajmis portékát ne
áruljatok –
Ne hir legyen
rugója tettetöknek,
Midőn szabadságot
kér ajkatok.
A népszabadság
megszentelt ügyéhez
Mocskos kezekkel
nyulni nem szabad:
Az önző, ki lelkét
megtagadta,
E tettről egykor
véres számot ad...
Ki hű szivedbe
felvevéd a népet,
Ne restelj hozzá
porba szállani:
Megtört hitének
szétszort omladékát
TŰettel lehet csak
feltámasztani.
Ha a szokások rabja fogsz maradni,
Mézes beszéded csak
toráldomás,
Csalóka kép, mit
álmaidban kergetsz
Szabdságábránd
és... és semmi más.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése