Jer vissza már!
Tündöklő fényben fürdik még a nyár,
Lelkemben izzó, csókos vágy remeg,
S dalt harmatoznak még az éjjelek.
Jer vissza már!
Forró a szám.
Magányos éjek fáradt hajnalán.
Midőn az álom hűs nedűt szitál
És fojtott sóhaj halk fuvalma száll,
Gondolsz-e rám?
Fut az idő.
Ifjúság, ábránd gyorsan röppenő.
Neved pecsétként szívemre teszem,
S hívlak epedve, búsan, könnyesen.
Fut az idő.
Igéző nyár
Hevében karom ölelésre vár.
Az árnyak nőnek, elenyész a nap,
S közelg a nagy, a rémes alkonyat, –
Jer vissza már!
Forrás:
Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági folyóirat Pozsony, 1919.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése