És hivatalt
vállaljak én is?
Már mint én ugy-é? hivatalt?...
Szép, gyönyörü
valóban a terv,
S nem utolsó
gondolat.
Egy kevés munka s
azért a
Szerelmes arczu
húszasok
Halk csöngése,
csurogása...
Nagyon fölséges,
szép dolog.
S talán ideje volna
is már,
Hogy meggondoljam
magamat?
Hadd lám csak hát:
egy porczio rang,
Majd egykor
tőkepénz, a kamat.
És felemás csizmám
helyett is
Egy régsz újat
vehetek,
Ugy van! nincs mit
tovább tünődnöm,
Hivatal után
sietek.
Menj hát az
anyaszentegyháznak
Eltévedett bikája
te!
Csakhogy megértél
valahára,
Eredj az isten
nevibe,
Símitsd alá
égbekiáltó
Jakobinusi hajadat,
S egy pohár vizben
kereszteld meg
Pogány korhely
hibáidat!
No indulj hát a
kegyelemnek
Öles hosszu
ajtóihoz!
Vesd el magad mint
a darab fa
A főnökúr
csizmáihoz.
Előtted a rozsdás
jövendő...
Csak egy kevéssé
könyörögj...
Ördög pokol! hát
még sem indulsz
Hiszen kegyelmes
urak ők!...
Nem, nem megyek!...
ne bántsatok, még
Van egy falatnyi
kenyerem;
Oh várjatok csak
egy napot még,
Talán majd jobban
éhezem...
Most elsétálok a
Dunához,
S a napsugár alá
ülök,
És míg a zápor el
nem oltja,
Makrapipámból
füstölök.
Oh hadd maradjak a
mi voltam
Rongyos szabadság!
a tied;
Bocsáss meg hogyha
gondolatban
Megbántottam
szentségedet.
Hadd látogassam
ezután is
Könnyel szentelt
oltárodat,
Hadd harcolok
megszaggatott, de
Becsületes zászlód alatt!...
Ábrándjaim, ti
lelkem apró
Tündérei! ne
féljetek;
Egy világért sem
engedém, hogy
Aranybilincsbe
verjenek.
jertek ki bátran a
szabadba,
Múlassatok itt
keblemen
Nyugodt örömmel,
nevessünk jót
Az öreg
Szent-Gellérthegyen.
- De ne bántsuk;
hisz tönkrevágta
Szegényt a
revolúczió;
A jó öreg! ő volt
hazánkban
A legelső
táblabíró.
Mérgébe szinte
zöldül, kékül,
Majd meg vörös lesz
mint a rák,
Hát még ha tréfából
fülébe
Sugnám e szót:
köztársaság!...
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése